A KÖRÜLMÉNYEK A TÁBORBAN
ÉLETKÖRÜLMÉNYEK ÉS KÉNYSZERMUNKA
Az Akdo Penigben fogvatartott asszonyok 6 barakkban voltak (barakkonként kb. 115-en) elszállásolva. Megközelíthetoleg 40 SS-katona és 18 felügyelono orizte oket. A tábor mindennapjai katatasztrofális körülmények között zajlottak, nem volt elegendo élelmiszer, gyógyszer és ruha. A rossz életkörülmények miatt rövid ido alatt elterjedtek a férgek és a betegségek, mint a tuberkulózis és a tífusz. Egy fogorvosno és két ápolóno a fogvatartottak sorából igyekezett a fogvatartott társak szenvedését enyhíteni lehetoségeik szerint. Egy helybéli orvosno, miután látta az állapotokat, visszautasította a táborban való praktizálást.
A penigi Außenkommando [külso kommandó/munkacsoport] vezetoje, Ebenhöh a betegállományban lévok magas száma (115 a 695-bol) miatt 1945 március 11-én levélben fordult a buchenwaldi koncentrációs táborhoz. Az írásnak csak az angol fordítása áll rendelkezésre.
A tábor 1945 január 15. óta áll és 695 noi fogvatartottal rendelkezik. A betegségek hihetetlenül terjednek. Az esetek kezelésére csak egy fogorvosno áll a rendelkezésemre, aki nem mondható a fennálló betegségek szakértojének. Egy fogorvosno nem tudja ezeket az eseteket szakszeruen elbírálni. Jelenleg 115 fogvatartott no van a kórházbanvagy kímélésen. Egy orvosno bevetése nagyon sürgos, hogy a fogvatartottak egészségügyi helyzete javuljon. A betegségek nagy számának figyelembevételével egy új gyógyszerszállítmány is sürgosen szükséges.
1. kép: Másolat a penigi Außenkommando[külso kommandó/munkacsoport] vezetojének, Ebenhöhnek egy a buchenwaldi vezetoség irodájának címzett írásáról 1945 március 11-rol, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.0 / 82065012
Gerhard Schiedlausky SS-százados, a weimari Waffen-SS helyi orvosa 1945 március 18-án levélben válaszolt, azt elrendelve, hogy a fo felügyelono a lipcsei HASAG fogolyápolószemélyzetébol válasszon ki egy megfelelo orvosnot, ami Ebenhöh kommandóparancsnok 1945 február 20-i havi jelentése (Stärkemeldung) szerint meg is történt. Itt Kallos Margit orvosnoként, Ballasz Erzsébet és Schreiber Margit pedig ápolónoként lettek regisztrálva. Az, hogy Kallos Margit fogorvosno volt, nincs megemlítve a jelentésben. Ebben a levélben egy a Max Gehrt-üzem vezetoségének címzett levélre hivatkoznak, amit csatoltak a levélhez.
2. kép: Gerhard Schiedlausky SS-százados, a weimari Waffen-SS helyi orvosának levele a penigi Außenkommando [külso kommandó/munkacsoport] vezetojének 1945 március 18-án, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.1 / 5323075
3. kép: Gerhard Schiedlausky SS-százados, a weimari Waffen-SS helyi orvosának levele a penigi Max Gehrt-üzem vezetoségének 1945 március 17-én, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.0 / 82074433
Ez az 1945 március 17-i levél arra hívja fel az üzemvezetoség figyelmét, hogy többek között a gyógyszerek beszerzése az üzem feladata, valaminthogy a fotáborból érkezo rabok kezelésére megfelelo létszámú szakképzett személyzetet kell rendelkezésre állítani. Ebben az esetben egy orvosno és két ápolóno álltak rendelkezésre. Ezenkívül a tábor higiéniai és egészségügyi szempontból való ellenorzéséért egy SDG ( egészségügyi szolgálat) felelos (a penigi táborban Gentzsch orvezeto), amit nagyrészt emiatt hoztak létre.
Josef Ebenhöh 1945 március 20-i jelentésében közli, hogy nincsen a táborban SDG [egészségügyi szolgálat], az orizet 8 altisztbol és 32 közlegénybol áll, és egy orvosno és két ápolóno áll még rendelkezésre. A rabok létszámának 694 van beírva. Eddig az idopontig 5 haláleset volt.
4. kép: Ebenhöh kommandóparancsnok 1945 február 20-i havi jelentése (Stärkemeldung), ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.1 / 5323076
5. kép: Ebenhöh kommandóparancsnok 1945 február 20-i havi jelentése a weimar-buchenwaldi katonai orvosnak, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.1 / 5323077
Ebenhöh kommandóparancsnok 1945 február 20-i havi a weimar-buchenwaldi katonai orvosnak tett jelentésében hirtelen már nincsenek említve figyelemre méltó nehézségek a kórházi és ambuláns kezelésel kapcsolatban. Azt írja, hogy az általános higiénia jó és nincsenek fertozo betegségek sem.
6. kép: Érkezés- és távozáslista ismeretlen idopontról, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.1 / 5323079
Miközben Ravensbrückben még volt valamiféleszülési blokk, nincs annak jele, hogy a penigi altáborban egy különálló terület vagy megfelelo bánásmód illette volna a terhes asszonyokat. Pedig a tábori orvos által közölt 1945 március 20-i adatok szerint négy 5 hónapos terhes asszony volt a táborban.
A teljesen kimerült kényszermunkásnoknek gyalog kellett naponta megtenniük a 4 kilométer hosszú utat a penigi Uhlandstraße-n a Max Gehrt-üzembe. A legtöbbjük a hét hét napján volt beosztva munkára 3 nyolc órás muszakban, szünet nélkül. A kényszermunka nagyrészt repülogépalkatrészek eloállításából állt a német fegyveripar részére. Emiatt párakat közülük fordítási feladatra, író- vagy konyhai munkára is beosztották.
Egy ismeretlen keltezésu érkezés-távozás listán 3 érkezo (egy orvosno és 2 ápolóno Lipcsébol, a HASAG-ból) és 7 haláleset került feljegyzésre.
A rendelkezésre álló munkabeosztás-jelentésekben (1945 március 1-tol 26-ig) olyan adatokat jegyeztek fel, mint a teljes létszám, az SS-orök és felügyelonok száma, a fogvatartott szakmunkások és szakképzetlen munkások száma valamint a munkaképtelen asszonyok száma.
A borzalmas életkörülmények, az alultápláltság és a hiányzó egészségügyi ellátás a kényszermunka mellett ahhoz vezetett, hogy idonként a fogvatartott asszonyok 1/7-e nem volt munkaképes. Legkevesebb 14 no halt meg a táborban és lett elföldelve a tábor területén.
Lezárásképpen jusson szóhoz itt is pár asszony, aki ezt a szörnyuségettúlélte:
Hoffmann Vera 1945 július 5-én: A gyár 4 km-re volt a tábortól. Ezt az utat naponta kétszer gyalog kellett megtennünk. Naponta 8 órát dolgoztunk a gépek mellett állva. A felügyelonok vertek minket. Ellátásként naponta fél liter répalevest és 12 dkg kenyeret kaptunk. Ebben az idoben nagyon gyenge és beteg voltam. Amikor a munkaképes asszonyok alacsony száma ellenére betegnek jelentettem magam a felügyelononél, azt mondta, nem vagyok beteg és megvert az korbácsával. Ezt másokkal is sokszor csinálta. A vitaminhiány miatt a sebeim begennyesedtek és feküdnöm kellett.
7. kép: a Gerth Penig munkacsoport munkabeosztás-jelentése 1945 március 26-ról, ITS Bad Arolsen, Digital Archive, 1.1.5.0 / 82073929
Hercog Rózsa 1945 július 19-én: Penigben egy kis tábor volt, ahol 700-an a fabarakkokban aludtunk a várostól 4 km-re. Én már annyira gyenge voltam, hogy nem akartam dolgozni, de egy SS-tiszt azt mondta: “Dolgozz vagy meghalsz!“ Egy repülogépalkatrészgyárban dolgoztunk, naponta 8 órát. Végig a gép mellett kellett állni, és a munka után még 4 km vissza gyalog, reggel ugyanennyi. A bánásmód kegyetlen volt, SS-nok és tisztek kísértek minket az úton és útközben vastag korbáccsal vertek minket. Rengetegen lefogytak. Aztán már annyira gyengék voltunk, hogy egy ütéstol összeestünk. Aztán akkor is vertek minket, amikor kezet mostunk. Az orosz férfiak néha titokban egy kevés élelmiszert adtak nekünk, mert a többi fogvatartott többet kapott, mint a zsidók.
Pollák Aranka 1945 július 12-én: Egy repülogépalkatrészgyárban dolgoztunk naponta 8 órát. A gyár viszont a tábortól 4 km-re volt, és ezt az utat futva kellett megtennünk, mert az SS-tisztek hajtottak és vertek bennünket. A mesterek a gyárban jóindulatúak voltak, amikor volt rá lehetoségük, hoztak nekünk valamennyi élelmiszert. Kommunisták voltak. Az alultápláltság miatt gyakran elkaptuk a furunkulus mindenféle fajtáját és más borbetegségeket, az én fejemen volt egy kelés, amit érzéstelenítés nélkül vágtak ki. Folyamatosan fájt, a szívem is legyengült. Nagyon gyenge voltam, alig kaptam levegot, lázam is volt, de szakadatlanul munkára kényszerítettek.
Weisz Mária 1945 július 4-én: Egy repülogépgyárban dolgoztam. Egész nap egy gép mellett kellett állnom. Minden nap 8 km-t gyalogoltunk a munkahelyre és vissza. SS-nok és tisztek voltak a felügyelok, ok nélkül nagyon megvertek minket, egyszeruen élvezetbol. Az utolsó két hétre épült egy mosdó, de erre az idore már mindannyian tetvesek voltunk. Sokan voltak betegek, kitört a tífuszjárvány. A betegeket egy zsidó orvosno látta el, aki elég jól bánt velük.
Rosenberg Klára 1945 július 12-én: Naponta 8 km-t kellett a munkahelyünkre gyalogolnunk. El lehet képzelni, hogy nézhetett ki egy noi munkatábor víz és vízvezeték nélkül. Télen havat melegítettünk fel, hogy megmosakodjunk. Csak akkor tudtunk futeni, amikor fát vagy szenet loptunk. Természetesen sokan voltak tetvesek. Sokat kellett Appelt állnunk. Amikor éjszaka dolgoztunk, egész nap Appelt kellett állnunk, hogy ne tudjunk aludni és mindenki kimerült legyen.
Freundlich Edith 1945 július 18-án: Penigben egy repülogépalkatrészgyárban dolgoztunk. Ez napi 8 km gyaloglást jelentett a hegyen keresztül. A munka kemény volt, hajszoltak és bántalmaztak minket. Az ellátás rettenetes volt. Ha valaki enni kért, megverték. Egy SS-no megütötte egy dobozzal a fejemet, mert enni kértem. Sok halott volt, a legtöbben a szörnyuéhség, a tífusz és a gyengeség miatt haltak meg.
Grossmann Jólan 1945 július 11-én: Minden nap 8 km-t gyalogoltunk a munkahelyünkre. Itt azonban valamivel könnyebb sorsunk volt. Naponta kétszer sovány levest kaptunk, 20 dkg kenyeret és 1 dkg margarint. Nehéz fizikai munkát végeztünk és a rossz ellátás miatt sokat éheztünk. Sokszor füvet ettünk. Többek között fiatalok haltak meg nagy számban. Az SS folyamatosan brutális volt. Többek között egy Adolf nevu or volt velünk kegyetlen. Néha a kis levest is elvették tolünk.
Stern Helen 1945 júius 24-én: 3 muszakban dolgoztunk, mégpedig reggelente 6-tól délután 2-ig, 2-tol este 10-ig és este 10-tol másnap reggel 6-ig. SS-nokés SS-katonák felügyelete alatt dolgoztunk, akik nagyon keményen bántak velünk. A gyárba vezeto út 7 km hosszú volt, az ellátás pedig nagyon gyér volt, emiatt sokan már munka közben összeestek a gyengeségtol. Oket megverték vagy levágták a hajukat.
