BUCHENWALD MINDENHOL VOLT - PENIGBEN IS
Ez az oldal a penigi (a buchenwaldi koncentrációs tábor egy női altábora) kényszermunkatábor áldozatainak, túlélőinek és családjaiknak van dedikálva.
Ez a civil kezdeményezés 2014 óta kutatja intenzíven a(z) (utó)történetét ennek a női kényszermunkatábornak. Ehhez a felhasználható anyag kutatására, átnézésére és forráskritikus kiértékelésére volt szükség. Ezenkívül fel tudtuk venni a kapcsolatot a Penigbe hurcolt asszonyok leszármazottaival is. Ezentúl a rendelkezésünkre álló információegy rövid kivonata lesz ezen az oldalon közzétéve, azzal a céllal, hogy széleskörű nyilvánosságot szólíthasson meg.
Ez a civil kezdeményezés annak a 702 lánynak és asszonynak (bizonyítható szám) az életére és szenvedésére szeretne emlékezni, akik embertelen körülmények között voltak a langenleuba-oberhaini barakktáborba zárva, és akiknek a Max Gehrt-üzemben (Penig, Uhlandstraße) kellett kényszermunkát végezniük. Itt maguk a túlélők szólalnak meg.
De itt nem csak az emlékezésről van szó, hanem ahogy Jan Philipp Reemtsma írja: „egy veszélynek a tudatáról, amiről régóta tud az ember. Mióta tudja az ember, hogy illúzió volt azt gondolni, hogy a civilizációs folyamat visszafordíthatatlan, és azt is tudja, hogy ez a veszély mindig aktuális marad. És valami olyanról van szó, amit én egy antropológiai értelemben vett szégyennek nevezek. Egy szégyen, amit felvált a bűnbakkeresés, és ami mindenkit szorongat, aki hagyja magát.“ (Jan Philipp Reemtsma, Wozu Gedenkstätten?, Mittelweg 36, 2004 április/május, 62.o).